Vannak népek melyeknek sorsa gyermekkorom óta megmozgatja a fantáziámat. Ilyen Erdély tündérkertje és a zöld sziget, Írország. Egy büszke kelta nép, amely szintén tudna mit mesélni a kisebbségi sorsról.A kelták népesítették be a szigetet az i.e. 6. században. Történelmi hőskorát Szent Patrik térítése után a 6. századtól a 9. századig éli a sziget. Az ír apátságok őrzik ez időben a tudás szikráját a "sötét középkorban". Innen rajzanak szét szentek és tudósok szerteszét Európába. A vikingek inváziója nyomán alapítják meg Dublin városát (Baile Átha Cliath - a város hivatalos neve mindmáig, csak legyen aki ki bírja ejteni). Az angolszász törzsek 1169-ben teszik be lábukat a szigetre, hogy aztán Írország 20. században kivívott függetlenségéig uralkodjanak. 700 év angol uralom, mintha csak a szlovákok ezeréves elnyomására rímelne. Ám ha a két nép (ír és angol, magyar és szlovák) jelenlegi viszonyára tekintünk igencsak különböző képet kapunk. Pedig lenne okuk az íreknek is szidni a szomszédaikat.
Cromwell Olivér pontosan annyi ír életét oltotta ki véres hadjáratával, ahány magyar él a Felvidéken. Az írek mélyen katolikus nép, mégis Dublin két legnagyobb katedrálisán kakas trónol (anglikán templomok mindmáig). A város egyeteme a híres Trinity College szintén protestáns - csak a 20. század elején törölték el a katolikus egyház azon helyi rendelkezését, amely örök kárhozattal fenyegetett minden ír hazafit, aki a protestáns egyetemen tanult. Míg mi forradalmat robbantottunk ki a Kárpát-medencében és szabadságharcunkat vívtuk, 1845 és 1848 között 1 millió ír halt éhen a burgonya éhínség következtében és ugyanannyi távozott külföldre - javarészt az Egyesült Államokba (azóta is minden amerikai elnökről kiderül, hogy ír származású).
A nagy burgonya éhínség emlékműve
Az első világháború után aztán gatyába rázták magukat az írek és kiharcolták függetlenségüket. persze, hogy ne legyen happy end, rögtön polgárháborúba is kezdtek - a sziget a katolikus Ír köztársaságra és 6 protestáns megyére szakadt mindmáig. A 20. század újabb csodát hozott a zöld szigetre. Írország az éhező kistestvérből az Európai Unió egyik leggazdagabb országa lett (köszönhetően a relatíve ésszerűen felhasznált EU alapok támogatásainak is).
Dublin mámorító helye a világnak.: 15 perc alatt körbe lehet sétálni és megtekinteni minden nevezetességét, ám egy emberöltőre elegendő hangulatos kocsma található benne.
Jófajta sör akad bőven mindenfelé.
Reggeli hangulatkép, Guiness Reloaded.
Dublin a legtöbb irodalmi Nobel-díjast adó város. A világ azon kevés embere közé tartozom, akik gimnazista korukban elolvasták James Joyce korszakalkotó gondolatfonalát, az Ulyssest (nem könnyű, tessék kipróbálni). Az utcákon mindenütt hivatkozások a főhős Leopold Bloom merre fordult meg a városban. Az irodalom áthatja Dublin illatát, ízét és hangulatát.
James Joyce szobra
2010-ben készül el a Samuel Becket híd. Nekem bejött.
És U2 minden mennyiségben. A város kocsmákkal teli sikátoraiban (Temple Bar) pattogós ír népzene és U2 slágerek dallamai fonódnak egybe. Egy utcasarkon befordulva a falakról tekint le a járókelőkre.
Hírességek fala: U2, Sinead O'Conor és a többiek
A bevásárlóutcában a kirakatban
Nekem legjobban az édesapám korabeli buszsofőr tetszett, aki amikor jegyet kértem a Croke Park-ba ( a koncert helyszíne) szemében huncut mosollyal mondta, hogy még negyed óra és vége a műszaknak, akkor Ő is indul koncertre. Gyalog csupán 10 perc a stadion, vegyek inkább sört a pénzemen buszjegy helyett - igazított útba. Így is lett.
A koncert fantasztikus volt. Kommentekben sokan fanyalognak Bono afrikai békeharcos akcióin (akárcsak Sting esőerdő mentésein). A koncerten Ang Szán Szu Csi, a burmai demokratikus erők vezérének játszottak egy számot. A színpad sem volt semmi:
A kollégium mellett, ahol laktam leltem az utca kövén erre a táblára.
Két évvel a születésem előtt itt robbant fel az az utcai bomba, amely emlékére íródott az alábbi dal:
Számomra a meglepetés az új lemez I'am going crazy tonight dala volt, amely elsőre sekélyesen hangzott ám a koncerten óriási buliba torkollott. Íme:
Cromwell Olivér pontosan annyi ír életét oltotta ki véres hadjáratával, ahány magyar él a Felvidéken. Az írek mélyen katolikus nép, mégis Dublin két legnagyobb katedrálisán kakas trónol (anglikán templomok mindmáig). A város egyeteme a híres Trinity College szintén protestáns - csak a 20. század elején törölték el a katolikus egyház azon helyi rendelkezését, amely örök kárhozattal fenyegetett minden ír hazafit, aki a protestáns egyetemen tanult. Míg mi forradalmat robbantottunk ki a Kárpát-medencében és szabadságharcunkat vívtuk, 1845 és 1848 között 1 millió ír halt éhen a burgonya éhínség következtében és ugyanannyi távozott külföldre - javarészt az Egyesült Államokba (azóta is minden amerikai elnökről kiderül, hogy ír származású).
A nagy burgonya éhínség emlékműveAz első világháború után aztán gatyába rázták magukat az írek és kiharcolták függetlenségüket. persze, hogy ne legyen happy end, rögtön polgárháborúba is kezdtek - a sziget a katolikus Ír köztársaságra és 6 protestáns megyére szakadt mindmáig. A 20. század újabb csodát hozott a zöld szigetre. Írország az éhező kistestvérből az Európai Unió egyik leggazdagabb országa lett (köszönhetően a relatíve ésszerűen felhasznált EU alapok támogatásainak is).
Dublin mámorító helye a világnak.: 15 perc alatt körbe lehet sétálni és megtekinteni minden nevezetességét, ám egy emberöltőre elegendő hangulatos kocsma található benne.
Jófajta sör akad bőven mindenfelé.
Reggeli hangulatkép, Guiness Reloaded.
James Joyce szobra
2010-ben készül el a Samuel Becket híd. Nekem bejött.Dublin rendezett, tiszta város. Arrafelé nyelvtörvény helyett a kutyapiszkot büntetik példásan.
Hírességek fala: U2, Sinead O'Conor és a többiek
A bevásárlóutcában a kirakatbanNekem legjobban az édesapám korabeli buszsofőr tetszett, aki amikor jegyet kértem a Croke Park-ba ( a koncert helyszíne) szemében huncut mosollyal mondta, hogy még negyed óra és vége a műszaknak, akkor Ő is indul koncertre. Gyalog csupán 10 perc a stadion, vegyek inkább sört a pénzemen buszjegy helyett - igazított útba. Így is lett.
A koncert fantasztikus volt. Kommentekben sokan fanyalognak Bono afrikai békeharcos akcióin (akárcsak Sting esőerdő mentésein). A koncerten Ang Szán Szu Csi, a burmai demokratikus erők vezérének játszottak egy számot. A színpad sem volt semmi:
A kollégium mellett, ahol laktam leltem az utca kövén erre a táblára.
Két évvel a születésem előtt itt robbant fel az az utcai bomba, amely emlékére íródott az alábbi dal:Számomra a meglepetés az új lemez I'am going crazy tonight dala volt, amely elsőre sekélyesen hangzott ám a koncerten óriási buliba torkollott. Íme:
No comments:
Post a Comment