Az első eufóriahullámok elülte után gondoljunk bele miről is szólt a történet valójában. Egy ultranacionalista (ezért nem perelhet be Slota) párt által jelölt oktatásügyi miniszter egy előző este elfogyasztott nehéz vacsora és a mellé leöblített pár pohárka tömény borovicska hatásától alig eszmélve úgy gondolta szabályozni fogja a magyarok nyelvét. A Pepsi után szabadon "No Pozsony, maximum Bratislava". A gondolatot tett - botrányos bábeli tankönyvek kiadása követte. Nyelvművelő műsorokat sugározni (Grétsy László forever) nemes dolog, de hogy veszi bárki is a bátorságot (még ha bársonyszék ringatja is alsó felét) ahhoz, hogy egy számára idegen nyelv természetes szabályait és használatát átírja. A nyelvet, édes anyanyelvünket amelyen álmodunk és amelyben nemzetünk él!!!
S vajon tudjuk-e, honnan származik az ugyancsak mindenki által ismert „nyelvében él a nemzet” szállóige? Nem is olyan egyértelmű.
"Kisfaludy Károly A kérők című vígjátékában már ír hasonlót: „Nyelv teszi a nemzetet.” De ez még nem a mai forma. A szállóigét a tudós társaságot, az Akadémiát alapító Széchenyi Istvánnak is tulajdonítják. Valóban van hasonló mondata a Hitelben: „Az egészséges nemzetiség… fő kísérője a nemzeti nyelv, mely míg az fennmarad, a nemzet is él.” Ez a mondat azonban, csakúgy, mint az Arany János Egressy Gábornak című verséből származó alábbi idézet, nem pontos megfelelője a mai szólásnak: „Félre, kishitűek, félre! nem veszett el – / Élni fog, nyelvében, élni művészettel / Még soká e nemzet!”
Újabban, persze, sokan „korszerűsítik” a mondást: nyelvekben él a nemzet, nyelvben élnek a nemzetek, sőt, posztmodern, ironikusan kérdő formában: mijében él a mi?" Olvashatjuk Balázs Géza: Anyanyelvművelés című írásában.
De ne szaladjunk a dolgok elébe. A blogbejegyzés témája a magyar nyelv használata Szlovákiában. Újabban a szokásommá vált, hogy nyaranta a Kárpát-medence (ez ugye nem csak Szlovákiát jelenti a Belügyminisztérium szerint) szabadegyetemeit és fesztiváljait csatangolom körbe. Amióta felfedezték a digitális fényképezőgépet olthatatlan szomjat érzek az iránt, hogy pár nap leforgása alatt több száz képet készítsek a legkülönbözőbb témákban. Az alábbiakban egy képgalériát bocsátok közre, amelyben nyomon követhetjük a magyar nyelv hivatalos helyzetét Magyarország határain kívül.
Kezdjük a hivatalos nyelvhasználattal. Hosszas belpolitikai csatározásokat követően sikerült elérni, hogy azon települések nevét, ahol 20% felett élnek kisebbségek azok nyelvén is fel lehessen azt tüntetni.
Persze azért, hogy a kósza turul is láthassa merre száll éppen, nagy betűvel szlovákul, kis betűvel magyarul. Már ha éppen nincs letépve vagy lefestve a liberális kék tábla (tudjuk Slovensko Slovákom, Komárno Komárom).
Ha egy városrészbe érkezünk magyar feliratot már hiába keresünk.
Nézzünk egy példát arra, hogyan is néz ki ez a Balkánon, a nacionalista Romániában.
Egyéb földrajzi neveket minden esetben szlovákul találunk. A folyók bizony csak államnyelven hullámzanak és folynak mifelénk. Ezt egyébként mindenhol így láttam, de azért tán csak nem áradna meg bőszül ha magyarul is kiírhatnánk azt, hogy
De ne csak autózzunk. Találós kérdés. hol található ez a tábla:
a, Szlovákia
b, Magyarország
c, Ausztria
Az omladozó vakolat miatt a labancok kizárva. Nemzeti érzelemből tippeljünk a b, válaszra. Jól tesszük, a komáromi (ahogy néha hallom Túl-Komárom) vasútállomás tábláját láthatjuk a képen.
Nézzük, hogyan is néz ki mindez Rév-Komáromban.
Tegyünk is gyorsan feljelentést az ügyészségen, ahol ez a felirat fogad:
Vajdaságban, ami képzeletünkben szintén egy nagyon balkáni ország része, a sértettet ezek a feliratok üdvözlik:
Jó jó értjük, na Slovensku po slovensky. Nézzük inkább a magánszférát. Tankoljunk egyet a magyar tulajdonban lévő benzinkúton.
Magyarok nyugodtan rágyújthatnak egy cigarettára, elvégre csak szlovákul van kiírva.
Ha tankolás után maradt még pénzünk (zuhan az olajár, naná, hogy maradt) ugorjunk el a Tesco-ba. Először Magyarországon:
Majd, mivel a Csallóköz mégis csak a zöldségtermelés fellegvára, azt inkább vásároljunk a gútai TESCO-ban.
Ha egy 18 év alatti magyar ifjonc a magyar felirat hiánya miatt borba fojtaná bánatát, tegye meg nyugodtan, magyarul ez sincs kiírva.
Ezek után nem is érdemes felelőtlenül elkölteni azt a sok pénzt. Tegyük inkább bankba. Merre is van?
A Vajdaságban ugyanebben a helyzetben lehet egy kicsit nosztalgiázni a cirill betűkkel (már akinek kötelező volt az orosz hajdanán).
Ennyi kép mára elég is lesz. Egy dolgon azonban érdemes elgondolkodni. Ha a hivatali nyelvhasználatnak a politikai akarat hiánya szab gátat, legalább az állam keretein kívül a magánszférában tegyük magasabbra a lécet. A TESCO nem nacionalista, egyszerűen nem érzi fontosnak, hogy magyar környezetben magyarul is ki legyenek írva a feliratok. Elég lenne egy kis civil kurázsi, pár figyelmeztető levél vagy képeslap, az angol központban máris bejelezne a sziréna és szemrebbenés nélkül kiírnák azt, hogy "Köszönjük, hogy nálunk vásárolt".
Nyáron a tusnádfürdői szabadegyetemen Világi Oszkár beszélt arról, hogy hamarosan a Slovnaft kutakon magyarul, keleten ruszinul sőt Zsolnán koreaiul is ki lesznek írva a feliratok. Úgy legyen, türelmetlenül várjuk.
Zárásként két kis nyalánkság valahol Európában.
Amikor megláttam Székelyföldön a rovásírással kiírt feliratot, úgy lefékeztem, hogy hátulról majdnem belém hajtott egy lovas kocsi.
És hogy a gyengébbik nemről se feledkezzünk meg, egy teljesen Politically Correct tábla Zentáról:
Köszönöm a figyelmüket.
Ďakujem za Vašu pozornosť.
Thank You for Your attention.
Tovább!
