Az ember nem is gondolná néha de rengeteg a hasonlóság régióink között. Trianon, oda-vissza csatolások, kőkemény kommunizmus és forradalmi hangulatú rendszerváltás (nálunk bársonyos, náluk, mint ahogy a steaket szeretem véres). A rendszerváltás után durvuló nacionalizmusok burjánzó hullámai, amit a magyar érdekképviselet kormányra kerülése szakít meg (Romániában 1996-ban, nálunk ugye, de szép is volt 1998-ban kerül a kormánykoalícióba magyar párt). Erdélyben 1990 óta egypártrendszer van a magyaroknak, amit az elmúlt két évben színesített egy alternatív magyar politikai erő (Magyar Polgári Párt - nálunk is volt ilyen csak míg a mienk liberális, az erdélyi változat erőteljesen nemzeti színezetű). Az egypártiság minden előnye mellett Erdélyben is megmutatkoznak annak gyengeségei is. A párt szavazói támogatottsága folyamatosan csökken, kormányban a korrupció szele is csorbítja a párt tekintélyét, az emberek elfordulnak az évizedes arcok elől, közöny, közéleti apátia lengi körül tájainkat, a magyarság rohamosan fogy: míg nálunk az asszimiláció a ludas, Erdélyben főként a migráció. Nem csak magyar jelenség ez, Románia 22,7 milliós lakosságából csak 20 millió tartózkodik otthon. A magyar fiatalok és a középkorosztály közül is sokan Magyarországon keresik boldogulásukat, a románok számban talán szorongatva a lengyel migránsokat egész Európában megtalálhatóak.
Rengeteg különbség is van régióink között, ezekről egy másik bejegyzésben írok majd (pl. Romániában már nem szitokszó az autonómia említése, az RMDSZ programjának címpalján is ott virít).
November 30-án, vasárnap parlamenti választásokat tartanak Romániában roppant érdekes választási rendszer szerint. Az utolsó pillanatban megváltoztatták a választási törvényt (micsoda deja vu - 1998 Szlovákia, Vladimir Meciar zseniális húzása, amely megalapozza a Magyar Koalíció Pártja létrejöttét). A különbség az, hogy Romániában olyan rendszert találtak ki, amelyik minden pártnak jó egy kicsit, de valójában egyiknek sem az igazi. A választás egyfordulós, 420 választási körzetre van felosztva egész Románia, aki megszerzi körzetében a szavazatok 50%+1-át, az bejutott a parlament felső, vagy alsó házába.
Az igazi móka ott kezdődik, ha valaki nem szerzi meg a többséget. Például csak 49,99 %-ot ér el. Ekkor először megyei, majd országos szinten arányosan újraosztják a szavazatokat. Egy nagy kalapba beteszik a szavazatokat és szépen feltöltik a képviselői helyeket. A végeredményt még senki sem látja előre, de a befutó körzeteken túl, ahol egy jelölt magabiztosan nyeri a választásokat (pl. 60-65% aránnyal, a székelyföldi körzetek esetében is ilyen arányban befutónak tekinthetőek a magyar helyek), senki nem tudja, hogy kiből hol lesz képviselő. Abszurd helyzeteket teremthet a választásokat követő hétfői nap (December 1. nemzeti ünnep Romániában - emlékezhetünk még: Medgyesi Péter miniszterelnökként ekkor ünnepelte Trianont). Olyan helyeken kerülhetnek be magyar képviselők a parlamentbe, ahol egy árva turul sem repked az égen és magyart is csak a televízióban láttak még (például valahol a Duna-deltában). Kb. olyan ez, mint ha Zsolnán MKP képviselő jutna be a parlamentbe. Izgul is hát mindenki és mindent megtesznek a jó szereplésért - néhol még annál is többet:)
Útinapló
Kedden szállt le a repülőgépem a festői Marosvásárhely mellett (Wizzair alig több, mint 20 000 FT-ért, még jó hogy nem indultam el autóval). Nagy meglepetésemre egy nagy gitártok cipelőjeként Bródy Jánost véltem felfedezni a gépen mellettem. Óvatosan, nehogy észre vegye le is fényképeztem édesanyámnak (Mindörökké Illés ugye). A beszélgetéséből kivettem, hogy már Koncz Zsuzsa is úton van, kampányzáró buli lesz.
A kolozsvári kampánynyitón is jelen voltam Csáky Pállal egyetemben, remek kis showműsor volt - ötvözve zene, tánc, népies és modern, idős és öreg, két óra tömény politika és szórakozás (ezúton is gartulálok a szervezőknek). A kampányzárót kevés politika és sok zene jellemzte. A kötelező politikusi beszédeken túl - "Trianonkor még 3 millióan voltunk Erdélyben most már csak a fele", jól rezonált az "Együtt, tovább" szlogen. Az egész politikai rész 20 percnél nem tarott tovább (a Duna TV élőben közvetítette) Koncz Zsuzsa és Bródy János komoly nosztalgiahullámot indított el szüleink generációjában. Ha én rózsa volnék, Hej tulipán, tulipán - ami egyébbként az RMDSZ jelképe - Sárga rózsa és sok más dalt a közönség, kb. 5000 ember egyként énekelte az előadókkal. A végén a jelöltek felvonultak a színpadra és barátian körbeölelték Koncz Zsuzsát, Bródy pedig elindult "Földvár felé".
Másnap kezdődött a kampány utolsó szakasza, ahol általában sok minden eldől. Az RMDSZ tanácsadók is a leggyengébb láncszemek megerősítésére koncentráltak. Ott vetették be erőiket, ahol kérdéses volt a helyzet és még fordítani a dolgok menetén. Én reggeltől estig TV műsorokban és rádiókban ijesztgettetem az erdélyi ártatlan lekeket a közel-keleti palesztin -izraeli helyzethez hasonló szlovák példa rémképével. Furán őrölnek a történelem malomkövei: Dracula gróf említésére senkinek sem borsódzik a háta arrafelé - majdnem Disneylandet alkottak belőle - míg Szlovákia belpolitikájának említése, mint a sűrű, hideg köd összerántja az emberek gyomrát. Látom magam előtt, ahogy egyesek fokhagymát és keresztet tartanak maguk előtt csak nehogy Erdélyben is bekövetkezzen az ami nálunk 2006 óta. Ha már semmi másra nem jó ez az itthoni abszurd helyzet, legalább az erélyieket szavazásra buzdíthatja.
A MIÉRT társelnökével atvágtunk a Hargitán útban Sepsiszentgyörgy felé. Sűrű hóesés közepette csúszós utakon áldottam az eszem, hogy nem indultam el autóval otthonról. A táj azonban mesés volt:
Sepsiszentgyörgyön végigkövettem az RMDSZ ifi aktivistáinak mozgósító kampányát. "SZAVAZNI MENŐ" hirdeti az egész Erdélyen végigvonuló turné szlogenje. Egy remek kis dal dübörög a hangfalakból a Quimby-től, 20 fiatal a képviselőjelöltekkel egyetemben szavazásra buzdít mindenkit akit megtalálnak. És akkor jött Tibi:)))
"Csak a bicepsz nő és a frizura szépül, de itt helyben semmi nem változik" hallani pesszimista hangokat is, de azért alapjában véve nagyon jó kis hangulatú kampány ez.
Esteledik, 6 órára megtelik a helyi művelődési központ. Indul a Fergeteg Show. És tényleg fergeteges siker: zene, tánc, humor minimum politika maximum szórakozás. Több, mint 400 ember a nézőtéren, nem csak fiatalok, középkorúak családdal, idősek. Mindenkit leköt a show. Újabb gratula a szervezőknek.
Íme egy kis ízelítő a programból. Szomszédnéni humorista duó. Két ember - egy csapat. Olyan poénok csattannak el magyar-román viszonylatban, amelyekért nálunk már rendkívüli sajtótájékoztatót hívna össze Robert Fico miniszterelnök. 2009 a kultúrák közti párbeszéd éve az Európai Únió szerint, így néz ki mindez Romániában a Kárpátok tövében (Komáromtól vagy 900 km távol).
Újabb kulturális sokk, december 5-e után Magyarország állampolgárai sem ússzák meg szárazon. A komáromban használt "jaffások" kifejezés erdélyi megfelelője a "táposok". Nagyon durva...
Hogy a sok durva beszéd után visszataláljunk Európába, egy íme egy kis politically correct feminista üzenet (helyenként 18+, fiatalkorú olvasóm kérem hunyja be a szemét).
A program végén egy kis lazító tánc.
Másnap sajtótájékoztatót tartok Sepsiszentgyörgy polgármesterével és Kovászna megye tanácselnökével (nálunk elég nehéz lenne magyar VUC elnökkel megtenni ugyanezt, Erdélyben 4 megye élén áll jelenleg RMDSZ politikus).
A sajtótájékoztató után már a Kárpátok minden szegletében rettegik Szlota János nevét. Az erdélyi és partiumi magyarok remegő kézzel alig várják, hogy vasárnap leadhassák szavazatukat. Hogy megtudjuk ez tényleg így történik-e már csak egyet kell aludnunk.
Este Caucescu sepsiszentgyörgyi villájában hajtom álomra fejem. Sem Dracula, sem Caucescu de még Slota sem tudta megzavarni édes álmom. Vagy csak az a jó kis szatmári pálinka tehetett róla...
Itt is tárgyaltak az erdélyi falurombolásról. A szomszéd szobában aludtam.
Tovább!
