Sunday, December 7, 2008

"Nyelvében él a nemzet" Bratislavában él a Mikolaj

A szlovák parlament a héten elfogadta a kisebbségi tankönyvek nyelvhasználatát szabályozó törvényt. Történelmi pillanat: 2006 óta ez az első kis szeretetlabdacs, amelyet felénk, felvidéki magyarok irányában cuppantott a pozsonyi törvényhozás. Az MKP-nak sikerült balról és jobbról is támogatást szerezni egy józan ésszel valóban nehezen visszautasítható törvénytervezethez, amelyet ha nem is eredeti formájában, de legalább elfogadható kompromisszumként fogalmaztak át.

Az első eufóriahullámok elülte után gondoljunk bele miről is szólt a történet valójában. Egy ultranacionalista (ezért nem perelhet be Slota) párt által jelölt oktatásügyi miniszter egy előző este elfogyasztott nehéz vacsora és a mellé leöblített pár pohárka tömény borovicska hatásától alig eszmélve úgy gondolta szabályozni fogja a magyarok nyelvét. A Pepsi után szabadon "No Pozsony, maximum Bratislava". A gondolatot tett - botrányos bábeli tankönyvek kiadása követte. Nyelvművelő műsorokat sugározni (Grétsy László forever) nemes dolog, de hogy veszi bárki is a bátorságot (még ha bársonyszék ringatja is alsó felét) ahhoz, hogy egy számára idegen nyelv természetes szabályait és használatát átírja. A nyelvet, édes anyanyelvünket amelyen álmodunk és amelyben nemzetünk él!!!

S vajon tudjuk-e, honnan származik az ugyancsak mindenki által ismert „nyelvében él a nemzet” szállóige? Nem is olyan egyértelmű.

"Kisfaludy Károly A kérők című vígjátékában már ír hasonlót: „Nyelv teszi a nemzetet.” De ez még nem a mai forma. A szállóigét a tudós társaságot, az Akadémiát alapító Széchenyi Istvánnak is tulajdonítják. Valóban van hasonló mondata a Hitelben: „Az egészséges nemzetiség… fő kísérője a nemzeti nyelv, mely míg az fennmarad, a nemzet is él.” Ez a mondat azonban, csakúgy, mint az Arany János Egressy Gábornak című verséből származó alábbi idézet, nem pontos megfelelője a mai szólásnak: „Félre, kishitűek, félre! nem veszett el – / Élni fog, nyelvében, élni művészettel / Még soká e nemzet!”

Grétsy László találta meg az eddigi legrégebbi forrást Kőváry László Székelyhonról című, 1842-ben Kolozsváron megjelent könyvében a kis háromszéki faluról, Laborfalváról szóló fejezetben: „Ha bémegyünk egy fővárosba, s látni akarjuk a nemzetet, színházát keressük fel. … Színészet által terjed a nyelv. Nyelvében él a nemzet. Legyen nálunk is országosan ápolt színház, s nem fogják Erdélyt kerülni színész gyermekei.”

Újabban, persze, sokan „korszerűsítik” a mondást: nyelvekben él a nemzet, nyelvben élnek a nemzetek, sőt, posztmodern, ironikusan kérdő formában: mijében él a mi?" Olvashatjuk Balázs Géza: Anyanyelvművelés című írásában.

De ne szaladjunk a dolgok elébe. A blogbejegyzés témája a magyar nyelv használata Szlovákiában. Újabban a szokásommá vált, hogy nyaranta a Kárpát-medence (ez ugye nem csak Szlovákiát jelenti a Belügyminisztérium szerint) szabadegyetemeit és fesztiváljait csatangolom körbe. Amióta felfedezték a digitális fényképezőgépet olthatatlan szomjat érzek az iránt, hogy pár nap leforgása alatt több száz képet készítsek a legkülönbözőbb témákban. Az alábbiakban egy képgalériát bocsátok közre, amelyben nyomon követhetjük a magyar nyelv hivatalos helyzetét Magyarország határain kívül.

Kezdjük a hivatalos nyelvhasználattal. Hosszas belpolitikai csatározásokat követően sikerült elérni, hogy azon települések nevét, ahol 20% felett élnek kisebbségek azok nyelvén is fel lehessen azt tüntetni.


Persze azért, hogy a kósza turul is láthassa merre száll éppen, nagy betűvel szlovákul, kis betűvel magyarul. Már ha éppen nincs letépve vagy lefestve a liberális kék tábla (tudjuk Slovensko Slovákom, Komárno Komárom).

Ha egy városrészbe érkezünk magyar feliratot már hiába keresünk.

Nézzünk egy példát arra, hogyan is néz ki ez a Balkánon, a nacionalista Romániában.

Egyéb földrajzi neveket minden esetben szlovákul találunk. A folyók bizony csak államnyelven hullámzanak és folynak mifelénk. Ezt egyébként mindenhol így láttam, de azért tán csak nem áradna meg bőszül ha magyarul is kiírhatnánk azt, hogy

De ne csak autózzunk. Találós kérdés. hol található ez a tábla:

a, Szlovákia

b, Magyarország

c, Ausztria

Az omladozó vakolat miatt a labancok kizárva. Nemzeti érzelemből tippeljünk a b, válaszra. Jól tesszük, a komáromi (ahogy néha hallom Túl-Komárom) vasútállomás tábláját láthatjuk a képen.

Nézzük, hogyan is néz ki mindez Rév-Komáromban.

Tegyünk is gyorsan feljelentést az ügyészségen, ahol ez a felirat fogad:

Vajdaságban, ami képzeletünkben szintén egy nagyon balkáni ország része, a sértettet ezek a feliratok üdvözlik:

Jó jó értjük, na Slovensku po slovensky. Nézzük inkább a magánszférát. Tankoljunk egyet a magyar tulajdonban lévő benzinkúton.

Magyarok nyugodtan rágyújthatnak egy cigarettára, elvégre csak szlovákul van kiírva.

Ha tankolás után maradt még pénzünk (zuhan az olajár, naná, hogy maradt) ugorjunk el a Tesco-ba. Először Magyarországon:

Majd, mivel a Csallóköz mégis csak a zöldségtermelés fellegvára, azt inkább vásároljunk a gútai TESCO-ban.

Ha egy 18 év alatti magyar ifjonc a magyar felirat hiánya miatt borba fojtaná bánatát, tegye meg nyugodtan, magyarul ez sincs kiírva.

Ezek után nem is érdemes felelőtlenül elkölteni azt a sok pénzt. Tegyük inkább bankba. Merre is van?

A Vajdaságban ugyanebben a helyzetben lehet egy kicsit nosztalgiázni a cirill betűkkel (már akinek kötelező volt az orosz hajdanán).

Ennyi kép mára elég is lesz. Egy dolgon azonban érdemes elgondolkodni. Ha a hivatali nyelvhasználatnak a politikai akarat hiánya szab gátat, legalább az állam keretein kívül a magánszférában tegyük magasabbra a lécet. A TESCO nem nacionalista, egyszerűen nem érzi fontosnak, hogy magyar környezetben magyarul is ki legyenek írva a feliratok. Elég lenne egy kis civil kurázsi, pár figyelmeztető levél vagy képeslap, az angol központban máris bejelezne a sziréna és szemrebbenés nélkül kiírnák azt, hogy "Köszönjük, hogy nálunk vásárolt".

Nyáron a tusnádfürdői szabadegyetemen Világi Oszkár beszélt arról, hogy hamarosan a Slovnaft kutakon magyarul, keleten ruszinul sőt Zsolnán koreaiul is ki lesznek írva a feliratok. Úgy legyen, türelmetlenül várjuk.

Zárásként két kis nyalánkság valahol Európában.

Amikor megláttam Székelyföldön a rovásírással kiírt feliratot, úgy lefékeztem, hogy hátulról majdnem belém hajtott egy lovas kocsi.

És hogy a gyengébbik nemről se feledkezzünk meg, egy teljesen Politically Correct tábla Zentáról:

Köszönöm a figyelmüket.

Ďakujem za Vašu pozornosť.

Thank You for Your attention.



Tovább!

Saturday, November 29, 2008

Ahol Slota ijesztőbb, mint Dracula: Választási körút Erdélyben

Az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) és annak ificsapata a MIÉRT meghívására november végén belecsöppentem a romániai parlamenti választások forgatagába. Remek kis terepmunka ez az elkövetkező két évben ránk váró választások előtt.

Az ember nem is gondolná néha de rengeteg a hasonlóság régióink között. Trianon, oda-vissza csatolások, kőkemény kommunizmus és forradalmi hangulatú rendszerváltás (nálunk bársonyos, náluk, mint ahogy a steaket szeretem véres). A rendszerváltás után durvuló nacionalizmusok burjánzó hullámai, amit a magyar érdekképviselet kormányra kerülése szakít meg (Romániában 1996-ban, nálunk ugye, de szép is volt 1998-ban kerül a kormánykoalícióba magyar párt). Erdélyben 1990 óta egypártrendszer van a magyaroknak, amit az elmúlt két évben színesített egy alternatív magyar politikai erő (Magyar Polgári Párt - nálunk is volt ilyen csak míg a mienk liberális, az erdélyi változat erőteljesen nemzeti színezetű). Az egypártiság minden előnye mellett Erdélyben is megmutatkoznak annak gyengeségei is. A párt szavazói támogatottsága folyamatosan csökken, kormányban a korrupció szele is csorbítja a párt tekintélyét, az emberek elfordulnak az évizedes arcok elől, közöny, közéleti apátia lengi körül tájainkat, a magyarság rohamosan fogy: míg nálunk az asszimiláció a ludas, Erdélyben főként a migráció. Nem csak magyar jelenség ez, Románia 22,7 milliós lakosságából csak 20 millió tartózkodik otthon. A magyar fiatalok és a középkorosztály közül is sokan Magyarországon keresik boldogulásukat, a románok számban talán szorongatva a lengyel migránsokat egész Európában megtalálhatóak.

Rengeteg különbség is van régióink között, ezekről egy másik bejegyzésben írok majd (pl. Romániában már nem szitokszó az autonómia említése, az RMDSZ programjának címpalján is ott virít).

November 30-án, vasárnap parlamenti választásokat tartanak Romániában roppant érdekes választási rendszer szerint. Az utolsó pillanatban megváltoztatták a választási törvényt (micsoda deja vu - 1998 Szlovákia, Vladimir Meciar zseniális húzása, amely megalapozza a Magyar Koalíció Pártja létrejöttét). A különbség az, hogy Romániában olyan rendszert találtak ki, amelyik minden pártnak jó egy kicsit, de valójában egyiknek sem az igazi. A választás egyfordulós, 420 választási körzetre van felosztva egész Románia, aki megszerzi körzetében a szavazatok 50%+1-át, az bejutott a parlament felső, vagy alsó házába.

Az igazi móka ott kezdődik, ha valaki nem szerzi meg a többséget. Például csak 49,99 %-ot ér el. Ekkor először megyei, majd országos szinten arányosan újraosztják a szavazatokat. Egy nagy kalapba beteszik a szavazatokat és szépen feltöltik a képviselői helyeket. A végeredményt még senki sem látja előre, de a befutó körzeteken túl, ahol egy jelölt magabiztosan nyeri a választásokat (pl. 60-65% aránnyal, a székelyföldi körzetek esetében is ilyen arányban befutónak tekinthetőek a magyar helyek), senki nem tudja, hogy kiből hol lesz képviselő. Abszurd helyzeteket teremthet a választásokat követő hétfői nap (December 1. nemzeti ünnep Romániában - emlékezhetünk még: Medgyesi Péter miniszterelnökként ekkor ünnepelte Trianont). Olyan helyeken kerülhetnek be magyar képviselők a parlamentbe, ahol egy árva turul sem repked az égen és magyart is csak a televízióban láttak még (például valahol a Duna-deltában). Kb. olyan ez, mint ha Zsolnán MKP képviselő jutna be a parlamentbe. Izgul is hát mindenki és mindent megtesznek a jó szereplésért - néhol még annál is többet:)

Útinapló

Kedden szállt le a repülőgépem a festői Marosvásárhely mellett (Wizzair alig több, mint 20 000 FT-ért, még jó hogy nem indultam el autóval). Nagy meglepetésemre egy nagy gitártok cipelőjeként Bródy Jánost véltem felfedezni a gépen mellettem. Óvatosan, nehogy észre vegye le is fényképeztem édesanyámnak (Mindörökké Illés ugye). A beszélgetéséből kivettem, hogy már Koncz Zsuzsa is úton van, kampányzáró buli lesz.

A kolozsvári kampánynyitón is jelen voltam Csáky Pállal egyetemben, remek kis showműsor volt - ötvözve zene, tánc, népies és modern, idős és öreg, két óra tömény politika és szórakozás (ezúton is gartulálok a szervezőknek). A kampányzárót kevés politika és sok zene jellemzte. A kötelező politikusi beszédeken túl - "Trianonkor még 3 millióan voltunk Erdélyben most már csak a fele", jól rezonált az "Együtt, tovább" szlogen. Az egész politikai rész 20 percnél nem tarott tovább (a Duna TV élőben közvetítette) Koncz Zsuzsa és Bródy János komoly nosztalgiahullámot indított el szüleink generációjában. Ha én rózsa volnék, Hej tulipán, tulipán - ami egyébbként az RMDSZ jelképe - Sárga rózsa és sok más dalt a közönség, kb. 5000 ember egyként énekelte az előadókkal. A végén a jelöltek felvonultak a színpadra és barátian körbeölelték Koncz Zsuzsát, Bródy pedig elindult "Földvár felé".

Másnap kezdődött a kampány utolsó szakasza, ahol általában sok minden eldől. Az RMDSZ tanácsadók is a leggyengébb láncszemek megerősítésére koncentráltak. Ott vetették be erőiket, ahol kérdéses volt a helyzet és még fordítani a dolgok menetén. Én reggeltől estig TV műsorokban és rádiókban ijesztgettetem az erdélyi ártatlan lekeket a közel-keleti palesztin -izraeli helyzethez hasonló szlovák példa rémképével. Furán őrölnek a történelem malomkövei: Dracula gróf említésére senkinek sem borsódzik a háta arrafelé - majdnem Disneylandet alkottak belőle - míg Szlovákia belpolitikájának említése, mint a sűrű, hideg köd összerántja az emberek gyomrát. Látom magam előtt, ahogy egyesek fokhagymát és keresztet tartanak maguk előtt csak nehogy Erdélyben is bekövetkezzen az ami nálunk 2006 óta. Ha már semmi másra nem jó ez az itthoni abszurd helyzet, legalább az erélyieket szavazásra buzdíthatja.

A MIÉRT társelnökével atvágtunk a Hargitán útban Sepsiszentgyörgy felé. Sűrű hóesés közepette csúszós utakon áldottam az eszem, hogy nem indultam el autóval otthonról. A táj azonban mesés volt:

Sepsiszentgyörgyön végigkövettem az RMDSZ ifi aktivistáinak mozgósító kampányát. "SZAVAZNI MENŐ" hirdeti az egész Erdélyen végigvonuló turné szlogenje. Egy remek kis dal dübörög a hangfalakból a Quimby-től, 20 fiatal a képviselőjelöltekkel egyetemben szavazásra buzdít mindenkit akit megtalálnak. És akkor jött Tibi:)))

"Csak a bicepsz nő és a frizura szépül, de itt helyben semmi nem változik" hallani pesszimista hangokat is, de azért alapjában véve nagyon jó kis hangulatú kampány ez.

Esteledik, 6 órára megtelik a helyi művelődési központ. Indul a Fergeteg Show. És tényleg fergeteges siker: zene, tánc, humor minimum politika maximum szórakozás. Több, mint 400 ember a nézőtéren, nem csak fiatalok, középkorúak családdal, idősek. Mindenkit leköt a show. Újabb gratula a szervezőknek.

Íme egy kis ízelítő a programból. Szomszédnéni humorista duó. Két ember - egy csapat. Olyan poénok csattannak el magyar-román viszonylatban, amelyekért nálunk már rendkívüli sajtótájékoztatót hívna össze Robert Fico miniszterelnök. 2009 a kultúrák közti párbeszéd éve az Európai Únió szerint, így néz ki mindez Romániában a Kárpátok tövében (Komáromtól vagy 900 km távol).

Újabb kulturális sokk, december 5-e után Magyarország állampolgárai sem ússzák meg szárazon. A komáromban használt "jaffások" kifejezés erdélyi megfelelője a "táposok". Nagyon durva...

Hogy a sok durva beszéd után visszataláljunk Európába, egy íme egy kis politically correct feminista üzenet (helyenként 18+, fiatalkorú olvasóm kérem hunyja be a szemét).

A program végén egy kis lazító tánc.

Másnap sajtótájékoztatót tartok Sepsiszentgyörgy polgármesterével és Kovászna megye tanácselnökével (nálunk elég nehéz lenne magyar VUC elnökkel megtenni ugyanezt, Erdélyben 4 megye élén áll jelenleg RMDSZ politikus).

A sajtótájékoztató után már a Kárpátok minden szegletében rettegik Szlota János nevét. Az erdélyi és partiumi magyarok remegő kézzel alig várják, hogy vasárnap leadhassák szavazatukat. Hogy megtudjuk ez tényleg így történik-e már csak egyet kell aludnunk.

Este Caucescu sepsiszentgyörgyi villájában hajtom álomra fejem. Sem Dracula, sem Caucescu de még Slota sem tudta megzavarni édes álmom. Vagy csak az a jó kis szatmári pálinka tehetett róla...

Itt is tárgyaltak az erdélyi falurombolásról. A szomszéd szobában aludtam.


Tovább!

Monday, November 17, 2008

Indul a mandula

 

Felvidéken zajlik az élet. Szlovák és magyar miniszterelnökök csapnak össze a ringben. Ultra-nacionalista pártok húzzák a talpalávalót a pozsonyi parlamentben. 19 éve bársonyos forradalom kezdődött a prágai utcákon, a 20. évfordulóra lassan érlelődik egy újabb iránti igény.

Úgy érzem eljött az ideje, hogy elinduljon a Felvidéki gyaloggalopp. 

Mi is várható itt a következőkben:

 - közéleti kérdések boncolása Szlovákiában, a Kárpát-medencében, Európában és a nagyvilágban
 - ifjúság és közélet (hogyan is működik ez mifelénk)
 - játékelmélet a mindennapjainkban
 - lazításnak pedig a kutyabarátok sem unatkoznak majd (Puli rulez).

Lendületben a felvidéki gyaloggalopp. Senki nem menekülhet!
Tovább!